A minap éppen a zászlóshajót igazgattam, pontosabban lógtam az árbócon és próbáltam a vitorlákat szélirányba fordítani - magyarul: publikussá tenni néhány aktuális dokumentumot -, amikor az ellenszélben észrevettem egy kis hírfelhőt. Ezt itt:
Persze rögtön rákattantam. Gondoltam, adok magamnak még egy esélyt! :-)
Azután belemerültem a munkába és úgy elfelejtettem, hogy majdnem lemaradtam az egészről.
Pénteken késő délután rám szólt a lányom msn-en, hogy jó lenne már kiszállni a hajóból és hazamenni. Ekkor ismét észrevettem a hírt és gyorsan megnéztem, hogy meddig is tart ez az akció. Még tartott, amikor beestem a könyvtárba.
Nehéz volt a választás. Voltak egészen nagy méretűek is, de én egy átlagosat választottam. A könyvtáros sejtelmesen mosolygott (persze ő mindent látott a Corvinában a választottamról), de nem árult el semmit.
Hazavittem, leraktam az asztalra és egész este (éjjel) szemeztünk. Nekem tetszik, így néz ki:
Azóta persze benéztem egy kicsit a csomagolás alá, de nem ismertem fel. Most a hálószobámban van, az ágyam mellett. Nem akarok elkapkodni semmit...
